Das vergessene Pausenbrot

 Egy vicces kis videóhoz készítettem tanévkezdésre rövid feladatsorokat 4 különböző nyelvi szinten. Íme a videó:

Itt pedig a feladatok nyelvi szintenként megoldással, és egyben az összes. 

Hausaufgabengutscheine

Készülök a tanévkezdésre. JCsináltam néhány „házi feladat kupont”, amit a gyerekek jutalmul kaphatnak, és kiválthatnak vele egy házi feladatot.

 Sokfélét lehet találni interneten, én most az enyéimet az ideenreise blogról töltöttem le.

Belohnungstabelle

Az első foglalkozáson szoktam mindig egy jutalomtáblázatot adni a gyerekeknek. Ebbe pecséteket gyűjtenek, amiket jutalmul kapnak, ha ügyesek voltak. A foglalkozás végén szoktam pecsételni. Nyilván mindegyik gyerek ügyes vmiben, így mindenki kap pecsétet vmiért. J Van aki azért, mert szépen mondta a verset, van aki azért, mert szépen rajzolt, van aki meg azért, mert jól viselkedett, csöndben tudott maradni 5 percig. Vagy másfél percig. Vagy mert szépen köszönt. Vagy bármi! Figyeljük meg, hogy ki miben volt jó aznap, önmagához képest, és szánjunk rá néhány percet, hogy ezt külön el is mondjuk mindenkinek. Hogy tudják, hogy jók, és hogy miért jók. Ettől lesznek még jobbak. Szerintem. Na de hogy ne csak egy jelenléti ív jellege legyen ennek a táblázatnak, osszunk néha plusz pecsétet. Mondjuk versenyfeladatok nyertesének, ilyesmi. Extra teljesítményért extra pecsét. Itt figyelni kell arra, hogy ne mindig ugyanazért a feladattípusért járjon a jutalom, mondjuk ne mindig csak az kapjon plusz pecsétet, aki nyer a memória játékban, mert így lehet, hogy lesz, aki mindig alul marad. Na de az értékelés, a dicséret, a jutalmazás nagyobb és összetettebb téma annál, mintsem hogy két pecsét és egy táblázat között komolyabban belemélyedjek, csak mégsem tudtam szó nélkül elmenni mellette. A lényeg, hogy figyeljünk oda a gyerekekre. Ilyenkor is. 

Az ilyen jutalom pecséteket gyűjthetjük bárhová. Fűzet/mappa hátuljára akár. Vagy egy ilyen táblázatba.

 Letölthető innen.

Pecsételhetünk rá akármilyen pecséttel. Egy katicával, egy mackóval, bármi. Én ilyenekkel szoktam.

 Azok a gyerekek, akik nem tudnak olvasni, ők is mindig megkérdik, hogy mi van ráírva, így a dicséreteket is könnyebben tanulják.

Vorstellung

Hétfőn kezdődik a tanév! Nemcsak az iskolában, az óvodákban is indul a menet! Ennek örömére csináltam kis névjegykártyákat. Mert mivel is kezdhetnénk a nyelvtanulást, ha nem a bemutatkozással?

Már említettem, hogy előszeretettel használom a Hans Hase csomagot. Bemutatkozáskor biztos, hogy a kis nyuszi barátunk mindig előkerül.

Készítünk a gyerekekkel egy névjegykártyát, amit aztán egy névkitűzőbe teszünk, és az első néhány foglalkozáson elővesszük, felcsíptetjük, és bemutatkozunk egymásnak. (Célszerű a névjegykártyákat magunknál tartani, és a foglalkozások elején kiosztani. Mert ha a gyerekek hazaviszik, azt lehet, hogy többet nem látjuk.) Adhatunk a gyerekeknek üres névjegykártyát is, hogy tetszőlegesen kidíszítsék. Rajzoljanak rá, amit szeretnének, színezzék ki, pingálják ki, ahogy akarják. Aki tudja, ráírhatja a nevét, aki nem tud írni, annak segíthetünk, vagy egyszerűen csak rajzolja rá az óvodai jelét. Könnyen lehet azonban, hogy némely gyerek nem túl fantáziadús (Ez mondjuk így, ebben a formában valószínűleg nem igaz. Csak nincs kedve kibontakozni.), és tétlenül ül a papír fölött, hogy mit is rajzoljon. Ilyenkor megmutatom a saját névjegykártyámat, aztán megnézzük együtt, hogy Hans Hase mit rajzol, és ha ezek után sem hajlandó semmit sem rajzolni, akkor elővehetünk egy félig kész névjegykártyát, amit csak színezni kell, és névvel vagy óvodai jellel ellátni.

 Hans Hase névjegykártyák letölthetők itt.

Néhány alkalom után, amikor már unalmas a bemutatkozás, hiszen amúgy is ismer mindenki mindenkit, kioszthatjuk a névjegykártyákat össze-vissza. (Mert lehet, hogy uncsi, de attól még nem biztos, hogy kellően rögzült.) Így mindenki más nevében mutatkozik be, és ez vicces. Lehet, hogy így első olvasatra nem tűnik nagy poénnak, de higgyétek el, a legtöbb gyereknek ez vicces! J