Hans Hase csomag

A Hans Hase taneszközcsomagról már régebben írtam. Akik ovisokkal németeznek, továbbra is csak ajánlani tudom. Ahogy itt nézem, most is 10 000 Ft-ért megrendelhető. Azért írom ezt most megint, mert a minap véletlenül rábukkantam a komplett csomagra letölthető formában. Itt. Már csak a nyuszi báb hiányzik. J Na meg a hanganyag, de rövidke google használat után azt is megleltem. Azt most ide nem linkelem, azt nem a Goethe intézet oldalán találtam. 

Richtungen

Az irányokat is általában Hans Haseval szoktuk tanulni. Vorne, hinten, rechts, links. (Kisebbeknél mondjuk csak előre-hátra megy, a jobbra-balrával nem kínlódunk.)

Ajánl a HH csomag egy olyan játékot, hogy tegyük le a családtagok tárgyait a földre, a gyerekek pedig utasítás alapján lépkedjenek előre, hátra, jobbra, balra, amíg a végén oda nem érnek a kiválasztott tárgyhoz. Hát ez a fajta játék nálam vhogy mindig olyan nehézkesen szokott működni. Lépkednek a gyerekek jobbra-balra, de egy lépéssel nem biztos, hogy oda érnek, ahová kéne, vagy túl nagyot lépnek, vagy túl picit... Pedig alapjában véve ezt a lépegetős dolgot jó ötletnek tartom, csak a kivitelezéssel vannak gondjaim. Úgyhogy elkészítettem ennek a játéknak az asztali változatát. (Jó, persze, itt nem mozog a gyerek annyit, pedig mozogni jó, de majd mozgunk máshogy.)

Kap mindenki egy kis figurát, amivel lépegethet. Én húzok egy kártyát, amit nem mutatok meg, mondom, hogy merre lépjenek, a végén pedig mutatom a kártyát, amiről leellenőrizhetik, hogy jó helyen állnak-e. Aztán a gyerekek is diktálhatnak egymásnak.

Ezt a táblát direkt Hans Hase-hoz készítettem, a csomagban található képeket scaneltem be, nyomattam ki, így ezt most nem lehet itt letölteni, csak az ötlet miatt mutatom. De majd később csinálok szerintem más képekkel is. 

Hans Hase Haus

A szobákat mindig Hans Hase-val szoktuk tanulni. Van egy jó kis dal a Hans Hase CD-n „Mein Haus” címmel, ami nekem ugyan annyira nem tetszik, de mit sem számít, mert a gyerekeknek igen. J És amikor hónapok múlva kérem, hogy sorolják fel, hogy milyen szobák vannak a lakásban, mindig olyan sorrendben mondják, ahogy a dalban szerepelt, tehát igencsak a fülükbe mászik. Na innentől kezdve meg aztán végképp semmi jelentősége, hogy nekem tetszik-e vagy sem. J

A Hans Hase csomagban van 8 db A4 méretű kép szobákról. Ehhez készült egy textilházikóm. Ezt a gyerekekkel együtt tetszés szerint berendezzük, majd a dalt hallgatva ugrálunk rajta a nyuszival.

 Megbeszéljük, hogy melyik szobában ki lakik, rápakoljuk a családtagok a képeit a szobára. Később, amikor bútorokat tanulunk, újból elővesszük, megbeszéljük, melyik szobában mi van… Gyerekek által készített rajzokat is tehetünk bele, kinek hogy tetszik, mennyi idő van rá…
Igazából csak a házikó ötlete miatt mutatom a képet.

Minikoffer-letölthető sablonnal

Itt már láthattátok, hogy nálam hol lakik Hans Hase. Ennek a mintájára készítettem egy közepes méretű gyufásdobozból egy mini koffert, amit a sablon alapján aztán könnyű szerrel elkészíthetünk a gyerekekkel. 

Sablon letölthető innen. (Nyomtatásnál figyeljünk, hogy „eredeti méret” legyen beállítva, különben nem fog passzolni!)

Az ötlet egyébként a homemadecity-ről van. Itt is van letölthető sablon. 

Belohnungstabelle

Az első foglalkozáson szoktam mindig egy jutalomtáblázatot adni a gyerekeknek. Ebbe pecséteket gyűjtenek, amiket jutalmul kapnak, ha ügyesek voltak. A foglalkozás végén szoktam pecsételni. Nyilván mindegyik gyerek ügyes vmiben, így mindenki kap pecsétet vmiért. J Van aki azért, mert szépen mondta a verset, van aki azért, mert szépen rajzolt, van aki meg azért, mert jól viselkedett, csöndben tudott maradni 5 percig. Vagy másfél percig. Vagy mert szépen köszönt. Vagy bármi! Figyeljük meg, hogy ki miben volt jó aznap, önmagához képest, és szánjunk rá néhány percet, hogy ezt külön el is mondjuk mindenkinek. Hogy tudják, hogy jók, és hogy miért jók. Ettől lesznek még jobbak. Szerintem. Na de hogy ne csak egy jelenléti ív jellege legyen ennek a táblázatnak, osszunk néha plusz pecsétet. Mondjuk versenyfeladatok nyertesének, ilyesmi. Extra teljesítményért extra pecsét. Itt figyelni kell arra, hogy ne mindig ugyanazért a feladattípusért járjon a jutalom, mondjuk ne mindig csak az kapjon plusz pecsétet, aki nyer a memória játékban, mert így lehet, hogy lesz, aki mindig alul marad. Na de az értékelés, a dicséret, a jutalmazás nagyobb és összetettebb téma annál, mintsem hogy két pecsét és egy táblázat között komolyabban belemélyedjek, csak mégsem tudtam szó nélkül elmenni mellette. A lényeg, hogy figyeljünk oda a gyerekekre. Ilyenkor is. 

Az ilyen jutalom pecséteket gyűjthetjük bárhová. Fűzet/mappa hátuljára akár. Vagy egy ilyen táblázatba.

 Letölthető innen.

Pecsételhetünk rá akármilyen pecséttel. Egy katicával, egy mackóval, bármi. Én ilyenekkel szoktam.

 Azok a gyerekek, akik nem tudnak olvasni, ők is mindig megkérdik, hogy mi van ráírva, így a dicséreteket is könnyebben tanulják.

Vorstellung

Hétfőn kezdődik a tanév! Nemcsak az iskolában, az óvodákban is indul a menet! Ennek örömére csináltam kis névjegykártyákat. Mert mivel is kezdhetnénk a nyelvtanulást, ha nem a bemutatkozással?

Már említettem, hogy előszeretettel használom a Hans Hase csomagot. Bemutatkozáskor biztos, hogy a kis nyuszi barátunk mindig előkerül.

Készítünk a gyerekekkel egy névjegykártyát, amit aztán egy névkitűzőbe teszünk, és az első néhány foglalkozáson elővesszük, felcsíptetjük, és bemutatkozunk egymásnak. (Célszerű a névjegykártyákat magunknál tartani, és a foglalkozások elején kiosztani. Mert ha a gyerekek hazaviszik, azt lehet, hogy többet nem látjuk.) Adhatunk a gyerekeknek üres névjegykártyát is, hogy tetszőlegesen kidíszítsék. Rajzoljanak rá, amit szeretnének, színezzék ki, pingálják ki, ahogy akarják. Aki tudja, ráírhatja a nevét, aki nem tud írni, annak segíthetünk, vagy egyszerűen csak rajzolja rá az óvodai jelét. Könnyen lehet azonban, hogy némely gyerek nem túl fantáziadús (Ez mondjuk így, ebben a formában valószínűleg nem igaz. Csak nincs kedve kibontakozni.), és tétlenül ül a papír fölött, hogy mit is rajzoljon. Ilyenkor megmutatom a saját névjegykártyámat, aztán megnézzük együtt, hogy Hans Hase mit rajzol, és ha ezek után sem hajlandó semmit sem rajzolni, akkor elővehetünk egy félig kész névjegykártyát, amit csak színezni kell, és névvel vagy óvodai jellel ellátni.

 Hans Hase névjegykártyák letölthetők itt.

Néhány alkalom után, amikor már unalmas a bemutatkozás, hiszen amúgy is ismer mindenki mindenkit, kioszthatjuk a névjegykártyákat össze-vissza. (Mert lehet, hogy uncsi, de attól még nem biztos, hogy kellően rögzült.) Így mindenki más nevében mutatkozik be, és ez vicces. Lehet, hogy így első olvasatra nem tűnik nagy poénnak, de higgyétek el, a legtöbb gyereknek ez vicces! J