Vorstellung

Hétfőn kezdődik a tanév! Nemcsak az iskolában, az óvodákban is indul a menet! Ennek örömére csináltam kis névjegykártyákat. Mert mivel is kezdhetnénk a nyelvtanulást, ha nem a bemutatkozással?

Már említettem, hogy előszeretettel használom a Hans Hase csomagot. Bemutatkozáskor biztos, hogy a kis nyuszi barátunk mindig előkerül.

Készítünk a gyerekekkel egy névjegykártyát, amit aztán egy névkitűzőbe teszünk, és az első néhány foglalkozáson elővesszük, felcsíptetjük, és bemutatkozunk egymásnak. (Célszerű a névjegykártyákat magunknál tartani, és a foglalkozások elején kiosztani. Mert ha a gyerekek hazaviszik, azt lehet, hogy többet nem látjuk.) Adhatunk a gyerekeknek üres névjegykártyát is, hogy tetszőlegesen kidíszítsék. Rajzoljanak rá, amit szeretnének, színezzék ki, pingálják ki, ahogy akarják. Aki tudja, ráírhatja a nevét, aki nem tud írni, annak segíthetünk, vagy egyszerűen csak rajzolja rá az óvodai jelét. Könnyen lehet azonban, hogy némely gyerek nem túl fantáziadús (Ez mondjuk így, ebben a formában valószínűleg nem igaz. Csak nincs kedve kibontakozni.), és tétlenül ül a papír fölött, hogy mit is rajzoljon. Ilyenkor megmutatom a saját névjegykártyámat, aztán megnézzük együtt, hogy Hans Hase mit rajzol, és ha ezek után sem hajlandó semmit sem rajzolni, akkor elővehetünk egy félig kész névjegykártyát, amit csak színezni kell, és névvel vagy óvodai jellel ellátni.

 Hans Hase névjegykártyák letölthetők itt.

Néhány alkalom után, amikor már unalmas a bemutatkozás, hiszen amúgy is ismer mindenki mindenkit, kioszthatjuk a névjegykártyákat össze-vissza. (Mert lehet, hogy uncsi, de attól még nem biztos, hogy kellően rögzült.) Így mindenki más nevében mutatkozik be, és ez vicces. Lehet, hogy így első olvasatra nem tűnik nagy poénnak, de higgyétek el, a legtöbb gyereknek ez vicces! J