Az első foglalkozáson szoktam mindig egy jutalomtáblázatot
adni a gyerekeknek. Ebbe pecséteket gyűjtenek, amiket jutalmul kapnak, ha
ügyesek voltak. A foglalkozás végén szoktam pecsételni. Nyilván mindegyik
gyerek ügyes vmiben, így mindenki kap pecsétet vmiért. J Van aki azért, mert szépen
mondta a verset, van aki azért, mert szépen rajzolt, van aki meg azért, mert
jól viselkedett, csöndben tudott maradni 5 percig. Vagy másfél percig. Vagy
mert szépen köszönt. Vagy bármi! Figyeljük meg, hogy ki miben volt jó aznap, önmagához
képest, és szánjunk rá néhány percet, hogy ezt külön el is mondjuk mindenkinek.
Hogy tudják, hogy jók, és hogy miért jók. Ettől lesznek még jobbak. Szerintem. Na
de hogy ne csak egy jelenléti ív jellege legyen ennek a táblázatnak, osszunk
néha plusz pecsétet. Mondjuk versenyfeladatok nyertesének, ilyesmi. Extra teljesítményért
extra pecsét. Itt figyelni kell arra, hogy ne mindig ugyanazért a
feladattípusért járjon a jutalom, mondjuk ne mindig csak az kapjon plusz
pecsétet, aki nyer a memória játékban, mert így lehet, hogy lesz, aki mindig alul
marad. Na de az értékelés, a dicséret, a jutalmazás nagyobb és összetettebb
téma annál, mintsem hogy két pecsét és egy táblázat között komolyabban
belemélyedjek, csak mégsem tudtam szó nélkül elmenni mellette. A lényeg, hogy
figyeljünk oda a gyerekekre. Ilyenkor is.
Az ilyen jutalom pecséteket gyűjthetjük bárhová. Fűzet/mappa
hátuljára akár. Vagy egy ilyen táblázatba.
Letölthető innen.
Pecsételhetünk rá akármilyen pecséttel. Egy katicával, egy
mackóval, bármi. Én ilyenekkel szoktam.
Azok a gyerekek, akik nem tudnak olvasni, ők is mindig
megkérdik, hogy mi van ráírva, így a dicséreteket is könnyebben tanulják.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése