Őszi szünet előtti utolsó nap halloweeneztünk kicsit. „Szabaduló szobát” készítettem tantermi használatra redukálva. 3., 4. és 6. osztályban játszottuk, természetesen mindegyik osztályban más feladatokkal.
Készítettem egy rövid ppt-t, ahol az alapszituációt vázoltam.
Ezt megbeszéltük, és indulhatott Casper kiszabadítása.
Még tavaly vettem kis zárható dobozokat
és számzáras lakatokat.
Az osztályokat 3 csoportra osztottam (LearningApps csoportalkotóval). Minden csapat a terem hátuljából indul előre. A kezükbe kapják az első feladatot, aminek a megoldása egy 3 jegyű szám. Ezzel ki tudják nyitni az első dobozt, amiben a következő feladat van stb… Az utolsó kóddal a kis bőröndöt tudja az elsőként odaért csapat kinyitni,
amibe egy külön erre
az alkalomra készített házifeladat kupont rejtettem.
Letölthető itt.
És a feladatok, amiket a kis ládikók rejtettek:
6. osztály:
3-ban és 4-ben titkosírásos számolási feladatok voltak,
különböző nehézséggel.
4. oszt:
3. oszt:
Ezt a kezdőbetűs betűtípust egyébként én készítettem itt. Meg is oszthatnám, ha nem a Deutschprofis könyvből másoltam volna hozzá a képeket. De terveim közt szerepel egy szabad felhasználásút is készíteni, mihelyst készen lesz, megosztom!
Alább egy táblázatos összefoglaló az órákról:
|
elképzelés |
valóság |
|
Mivel a csoportokat
nem magamtól osztom fel, hanem a gép dobja, így könnyebben elfogadják, és nem
panaszkodnak hogy „miért így van, én nem akarok vele egy csapatban lenni stb.” |
De. |
|
Mivel
csomószor átnéztem az összes feladatot, leellenőriztem az összes lakatot, nem
csúszhat hiba a feladatba. |
De.
Természetesen sikerült az egyik titkosírásost elrontanom. Egészen egyszerűen
nem tudok számolni. (Aki Halloween éjfélig a fenti fotók alapján kibogarássza,
hogy hol hibáztam, és megírja privátban, annak elküldöm a kezdőbetűs
betűtípust. :) ) |
|
Előre
elkészítettem gondosan mindent, így az órán nyugalomban, hanyatt dőlve
szemlélhetem, ahogy a gyerekek dolgoznak. |
Jó,
vicceltem, igazából egy pillanatig sem gondoltam, hogy ez így lesz. Most is
úgy történt, mint hasonló esetekben mindig: szaladgáltam, mint pók a falon,
egyik csapattól a másikig, mert valami értetlenkedés mindig van. És persze
mindenkinek adjuramistenderögtön válaszolnom kell, különben időt veszít. És
persze ő kérdezett először, miért nem oda mentem… |
|
A csapatok
egymás mellett, kulturáltan versenyeznek, hiszen nyilván nem az az első
csapatjátékuk. |
A kisebbek
élet-halál harcot vívtak, így a finisben néhányan infarktus közeli állapotba
kerültek, hogy mi lesz, ha nem ők nyernek. |
|
A gyerekek –
ki gyorsabban, ki lassabban- megoldják a feladatot, a kapott kódot beállítják
a lakaton, kinyitják előbb a lakatot, aztán a ládát és így megkapják a
következő feladatot. |
Van, aki úgy
gondolta, hogy ő erősebb, mint a dobozon a zár, minek bajlódjon a kóddal, ha
szét is lehet feszíteni. |
A különböző feladatokkal/játékokkal a következő elvárásaim szoktak lenni:
1. legyen nyelvileg hatékony
2. élvezzék a gyerekek
3. én élvezzem
4. ne igényeljen túl sok előkészületet
5. ne kelljen utána sokat javítanom
Ezek közül minél több teljesül, annál jobb.
Ennek tükrében erről a feladattípusról levontam a
következtetéseket: van osztályom, ahol fogunk még ilyent játszani, van, ahol
nem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése