Ez az egyik kedvenc mesekönyvem. A kis boci kap egy
csengettyűt, találkozik a barátaival, senki nem kíváncsi rá, szomorú lesz,
elbújik az istállóban, de a barátai meghallják a csengettyűt és megtalálják.
Rövid, aranyos és a boci füleiben kis csengettyűk vannak,
így tényleg csörög.
Azért tettem fel egyébként most ezt a könyvet, mert épp a
minap olvastuk ovisokkal. Kíváncsian figyeltek végig, valaki mindig volt, aki
közbelotyogott és fordított, amiből nyilvánvaló volt, hogy pontosan értik a történetet.
Majd a mese végén azt mondják, hogy na, ebből nem értettek egy kukkot sem. J Érdekes, a
szinkrontolmácsolásból nem úgy tűnt. J
Megkapom egyébként időnként, hogy nem értenek egy szót sem az órából. Érdekes
módon mégis mindig szépen együttműködnek. Ez azért van, mert nagyon sok szót és
kifejezést hallanak, amit nem értenek, de a lényeget mindig le tudják szűrni,
és a mondandó tartalmával pontosan tisztában vannak. Azért reklamálnak, mert az
5-6 évesek már nagyok, és lenne rá igényük, hogy minden apró részletet
megértsenek, hiszen az anyanyelvükön is így működnek már (ellentétben egy
mondjuk két éves gyerekkel, aki csak foszlányokból próbál vmi értelmeset
összerakni, aztán vagy sikerül, vagy nem). Ugyanakkor még kicsik, és ez különösebben
nem zavarja őket, és még el tudnak vonatkoztatni, félre tudják tenni a szöveg
azon részét, amit nem értenek, és koncentrálnak arra a kevésre, amit igen. Na
ezért fontos folyamatosan idegen nyelven beszélni velük és ezért jó autentikus
szövegeket olvasni nekik. Hogy szokják. És hogy elhiggyék, hogy megy ez nekik! És
hogy használat híján ne kopjon ki belőlük ez a képesség!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése