Spielhaus

Ez egy olyan társasjáték, amit csak akkor álljunk neki játszani, ha van elég időnk rá, mert hosszadalmas lehet!

A táblát magunknak kell kirakni, olyan sorrendben helyezzük el a szobákat, ahogyan akarjuk. (Nyelvtanulás szempontjából nyilván csak akkor van értelme, ha közben mindezt alaposan meg is beszéljük. )

Ahányat dobunk, annyit lépünk előre. Ha hatost dobunk, akkor húzunk egy kártyát, és annak a szobának a piros mezőjére lépünk, amiben a kártyánkon szereplő tárgy található. Tehát semmi jelentősége, hogy ki hol tart a játékban, mert egyetlen kártyával átugorhatjuk az egész házat. Oda is, vissza is. Így a játék a végtelenségig eltarthat. Az nyer, aki először a padlásra ér.

 Ha minden egyes kártyánál megbeszéljük, hogy mi az, és hol van, pl. „Die Teekanne ist in der Küche.”, akkor sokat tanulhatunk belőle.