Miért hasznos a nyelvoktatás kisgyermek korban?
Megpróbálom a lényegét röviden és tömören
összefoglalni. Hogy én mit gondolok erről. Az óvodás korúak nyelvoktatása
sajnos igen gyakran arra korlátozódik, hogy a gyerekek megtanulnak néhány
mondókát, éneket, mert körjátékokat dalolva játszani milyen mókás, mert az
évzáró ünnepélyen idegen nyelven dalolászni milyen aranyos, mert nincs is annál
nagyobb büszkeség, amikor pici fiúnk/lányunk a karácsonyfa alatt lelkesen
énekli, hogy „Oh, Tannenbaum…”. Ezen kívül megtanulnak néhány szót, a színeket,
gyümölcsöket, néhány állatot, és gyönyörűen meg lehet számolni év végén, hogy
milyen hatalmas a szókincsünk! Kézenfogható, konkrét, fel tudjuk mutatni, hogy
ezt tanultuk, és a szülők elégedettek. Csak hogy annak, hogy a gyerek el tudja
énekelni a Bruder Jakobot három nyelven, annak semmi értelme. Egy stabil, alap
szókincsnek annak már van értelme, viszont az a néhány szó, amit óvodás korban
képes a gyerek elsajátítani idegen nyelven, az pár hónap alatt könnyű szerrel
megtanulható akkor is, ha gyerek harmadik osztályban kezd el idegen nyelvet
tanulni. Nem lesz semmi hátránya azzal a gyerekkel szemben, aki mindezt
óvodában megtanulta.
Ellenben van egy nagyon fontos dolog, amit
mindenkinek el kell sajátítani nyelvtanuláskor ahhoz, hogy a nyelvet
ténylegesen használni is tudja. Ez az „idegen nyelven történő gondolkodás”. Ez
egy elég szerencsétlen kifejezés, és folyton az jut róla eszembe, amikor
gyerekkoromban ezt hallgattam a nyelvtanároktól, hogy „Gondolkodj németül/oroszul!”,
és hú de utáltam! Nyilván, mert hülyeség. (Ez olyan, mint amikor például hülye
vagyok, és azt mondják, hogy gondolkozzam logikusan. Ha egyszer logikátlan
vagyok, nem fogok tudni logikusan gondolkozni. Ez van.) Szóval nem egy jó
kifejezés ez, de nem tudok rá jobbat. Biztosan van, de mivel ez itt nem egy
tudományos folyóirat, így nem olvasok utána, bocsi. Ez itt csak egy józan
paraszti észosztó. J
Szóval azt értem idegen nyelven való gondolkodás alatt, hogy az embernek meg
kell szokni, hogy olyan beszédet hall, amit nem ért. És meg kell tanulni apró
részinformációkból vmi használható egészet összerakni. Az egyik legfontosabb
dolog a nyelvtanulásnál ezt a készséget elsajátítani. Ez tulajdonképpen egy
szelektálás. A beszéd tele van nagyon sok lényegtelen és kevésbé lényeges
dologgal, aminek megértésére nincsen szükségünk ahhoz, hogy a hallottak
lényegét felfogjuk. Amikor egy 9-10 éves gyerek elkezd idegen nyelvet tanulni,
akkor szépen megtanulja, hogy az Apfel
az az alma, az ist az a létige
megfelelően ragozott alakja, és az kell a mondatba, akkor is, ha nem tetszik, a
rot pedig pirosat jelent. Tehát: Der
Apfel ist rot.= Az alma piros. Viszont, ha azt mondom, hogy „Die reifen Äpfel
sind am meisten leuchtend rot.”, akkor a gyermek néz, mint borjú az új kapura,
és azt mondja, hogy fogalma sincs, hogy miről van szó. Mert hogy hallott ő itt
egy csomó mindent, amit nem ért, úgyhogy teljes a blokk. Viszont ha
rendelkezünk ezzel az általam szelektáló képességnek nevezett dologgal, akkor
mindkét mondat hallatán egy piros almára fogunk gondolni. Ez a szövegértés
része. A beszédnél ez a jelenség ugyanúgy megfigyelhető. Szeretnénk kifejezni
magunkat idegen nyelven. Kezdő nyelvtanuló mit csinál? Kigondolja az
anyanyelvén, hogy mit akar mondani, és megpróbálja lefordítani. Nem megy, mert
hiányos a szókincs, nem megy a nyelvtan sem. Ha elég ügyes, akkor nekifut
újból, megpróbálja az anyanyelvén másképp kifejezni magát, és azt lefordítani.
Ha elég ügyes és kitartó, akkor előbb-utóbb vmi hasznos is kisülhet belőle. De
kb. 10 mondat után teljesen elfárad. Viszont ha tud a gyerek „idegen nyelven
gondolkodni”, akkor már eleve az agyának az idegen nyelvű szótárát fogja
használni. Ami lehet, hogy igencsak szegényes, de legalább rendelkezésre áll.
És nem kínlódik azzal, hogy hogyan is tudná magát kifejezni, hanem mondja, amit
tud. Nem túl szofisztikáltan, de lényegre törően. Nézzünk erre egy példát. Azt
akarom mondani, hogy „Feltehetőleg nem
érek oda az értekezletre, mert a lányomat fogszabályzásra kell vinnem.” Mi
játszódik le a rutintalan nyelvtanuló agyában? „Mi az, hogy feltehetőleg? Nem tudom. Hogy mondjam másképp?
Valószínűleg. Azt sem tudom. Hogy mondom másképp? Nincs több ötletem. Na jó,
ezt akkor kihagyjuk. Mi az, hogy odaérni? Nem tudom. Akkor mondjuk, hogy
elkésni. Na azt végre tudom: Verspätung haben! Mi az értekezlet? Nem tudom. Mondjuk, hogy megbeszélés, azt
tudom: Besprechung. Na de mi a vonzat? elkésni vhonnan… Nem tudom. Na akkor
majd vmit mondok, vagy jó lesz, vagy nem. Mi az, hogy lányom? lány=Mädchen. De
az nem jó, az nem az enyém, volt erre vmi más szó. Nem jut eszembe. Mondjuk
azt, hogy gyerek, végülis tökmindegy. Fogszabályzás? Na jól van ám! Honnan
tudjam? Vmi Zahn… Passz. A vinni az a bringen. Na akkor rakjuk össze: Ich habe
Verspätung von der Besprechung, ich muss mein Kind zum Zahn… öööö… bringen.”
Na, itt a mondat. Nagyjából el tudjuk
képzelni, hogy mindezt kinyögni mennyi időbe telt, ráadásul a tökéletestől is
igencsak távol áll.
Mit mond az, aki kikerüli ezeket a
felesleges köröket, és egyből „németül gondolkodik”, azzal dolgozik, ami a
rendelkezésére áll: ”Ich kann nicht rechtzeitig kommen, ich muss zum Zahnarzt.”
Na bumm. Kicsit le van egyszerűsítve, de a lényeg benne van, és nem szívta ki
az összes energiánkat. Semmivel sem rosszabb, mint az első megoldás, csak
gyorsabb. Csakhogy ahhoz, hogy ezzel a módszerrel kommunikáljunk, ahhoz erre rá
kell érezni. És ez az érzés nem attól fog jönni, hogy ha minél többször
elmondják nekünk, hogy gondolkodjunk németül! Ez két dologtól alakulhat ki,
szerintem. Az egyik, ha kitartóan és hosszasan tanuljuk a nyelvet. Előbb-utóbb
meg lesz az eredmény. Itt években gondolkodjunk. A másik pedig, ha kisgyermek
korban elkezdjük. És itt jön az, amit annyi helyen hallunk, hogy „Olyan picik
még, észrevétlenül ragad rájuk!”. És tényleg. 4-5 éves korban még nem zavarja
őket, hogy nem értik pontosan, amit hallottak. Csinálják, amit érteni vélnek.
És láss csodát: legtöbbször jól értik! Jó, nyilván tudni kell az ő szintjükön
beszélni, egyszerűen, sokszor ismételve, körülírva, gesztikulálva, mutogatva,
de a lényeg, hogy meg fogják érteni. És sokkal könnyedebben fogják tudni
használni a nyelvet, mint akik mondjuk 10 évesen kezdik el tanulni. Lehet,
hogy a szódolgozatuk ugyanolyan lesz, de gondolom, nem kell ecsetelnem, hogy
nem ez a lényeg.
Na ezért hasznos a kisgyermekkori
nyelvtanulás. Többek között. Szerintem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése